|
Ajánló:
Ahogyan mindenkiben él
egyfajta Isten-kép, úgy az Ördög és a Halál is
megjelenik valamilyen formában, amiről az ember úgy
érzi: csak neki szól, még akkor is, ha mások is ismerik.
Nekem, mint filmbolondnak, két alakban tud megjelenni:
az egyiket Bengt Ekerotnak hívták, és sápadt, csuklyás
alak volt Bergman: Hetedik pecsétjében, a másikat pedig
Maria Casarésnek, ő rejtélyes tekintetével, szigorú
szomorúságával Orpheust próbálta elcsábítani Cocteau
filmjében.
E filmek megidézése nem
véletlen, mert Bernáth Zsolt, A szomorkás szombat könyve
című novelláskötet szerzője maga is filmes ember, a
Cruel World Team független filmes társulat oszlopos
tagja, számos forgatókönyv szerzője - e terén kollégák
vagyunk, azzal a különbséggel, hogy neki már valósult
meg forgatókönyve, nekem még csak a képzeletben, illetve
leírva léteznek…És ha már a kollegalitásról van szó:
Zsoltnak ugyancsak éltető eleme a rock-zene, és azok
közé tartozik, akik tudják, amit sok parnasszista ma sem
szeret elismerni: attól, hogy verssorokat a legmodernebb
zenébe ültetnek át, attól az még költészet…Ezért
természetes, hogy minden novellája elé idéz néhány sort
napjaink legnagyobb rock-poétáitól. Talán a legtöbbször
Roger Waterstől, az ő mélységei pontosan tükrözik azt a
világot, amit ő felkutatni próbál és remél.
De túlságosan is
elkalandozom a kötettől, amelyben a halál meglehetősen
gyakran megjelenik, mégsem erről szól, vagy nemcsak
erről. Sokkal inkább végzetszerű találkozásokról,
választásokról, keresztutakról és átjárókról, olyan
helyzetekről, amelyekben az ember számvetésre készül, és
bármennyire is ódzkodik, nem kerülheti el a döntést.
Megint egy film jut eszembe, amely a rock-tól is
elválaszthatatlan: az Easy Rider temetői jelenetében
America kapitány a következő feliratot olvassa: „Csak a
halál mondhatja meg, hogy jók voltunk-e vagy rosszak.”
Hogy értelmes életet éltünk-e vagy feleslegeset. Hogy
kihoztuk-e magunkból azt, amire teremttettünk, vagy
eltékozoltuk ajándék-napjainkat. Máskor olyan érzésünk
van egyes novellák olvasása közben, hogy egyszerre
vagyunk szemtanúi egy görög sorstragédiának, amelyekben
az események sodra megállíthatatlan, miközben ott lebeg
felettünk Edgar Allan Poe, esetleg Maupassant legjobb
novelláinak szelleme, de Bernáth arra is emlékeztet
bennünket, hogy mindenkiben több én lakozik, hogy egykor
dr. Jekyllnek és Mr. Hyde-nak hívták megkettőzött
önmagunkat, de ez csak a véletlen műve volt. És ott
halljuk a zenét végig a háttérben, néha egészen
konkrétan tudjuk is, honnan szólal meg valami, és
legszívesebben valamennyiből egy-egy nagyobb klipet
készítenénk.
A szövegek nem
túlbeszéltek, de annál láthatóbbak, és ez még azoknak is
kedvez, akik inkább látni szeretnek, mint olvasni…Akad
persze fordított klip is, hiszen A tárgyalás jól ismert
a Pink Floyd The Walljából, de a Harry bárja valóságos
road-movie a pokolba – lásd még Highway to Hell – a míg
a címadó darab arról a zenememóriáról szól, ami
olyannyira kedves valamennyiünknek. Nekem a kedvencem a
kötetben azért az Egy óra után három perccel, annak szó
szerint pusztítóan szép erotikájával és a Nincsen
rózsatövis romantikája.
Komor,
elgondolkodtató könyv A szomorkás szombat könyve. Mégsem
negatív: az élet szeretetére és megbecsülésére is tanít.
(Göbölyös N. László) |
